Egyszer volt…
Egyszer volt hol nem volt, még az Üveghegyeken is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol mint köztudott nagyon sok mese játszódik, de ez pont nem. Mert a mai mese helyszíne egy gyönyörű kis falu, nevezetesen Balástya. A mese szereplői pedig az itt élő emberek. Egyiküknek volt bizony egy álma, milyen jó is lenne, ha együtt bulizhatna Balástya apraja és nagyja, magával a Mikulással. Az álmok pedig azért születnek, hogy teljesüljenek.
Egy álmos reggelen, a könyvtár postaládájából piros boríték csúszott ki, benne egy gyöngybetűs írás, egy levél tőle, igen a Mikulástól. Azt írta, hogy mielőtt visszatérne Lappföldre, hogy jól megérdemelt pihenését megkezdje, szívesen bulizna egyet a balástyai emberekkel. Kérte hát a könyvtárosokat, szervezzék ezt meg neki.
Nosza neki is láttak, össze is hívták az itt lakókat, és megálmodták az első balástyai Mikulás-partit. Az ötleteknek és a szorgos kezeknek köszönhetően jó kis délután kerekedett a mese helyszínén, a Sajtkukac-parkban.
A Mikulás szorgos Manói időben érkeztek, hogy minden jól sikerüljön. A helyszínt kicsinosították, programokat, étkeket és italokat is előkészítettek, valamint a talpalávalóról sem feledkeztek meg. S hogy a sötétséget megtörjék, bizony alkalmi fényekkel is felszerelték a helyet. S ha jók az információim, kis műsorral is készültek, Télapó és Télanyó köszöntésére.
Mikulásné időben érkezett, szemügyre vette az előkészületeket, s bizony nagyon elégedett volt. A segítőknek manósapkákat hozott, igyekezett is kiosztani valamennyit a helyszínen, de bizony azok olyan sokan voltak, hogy nem sikerült. Így aztán a helyi könyvtárosok fejezték be a munkát.
Amikor összegyűlt legalább 400 ember, Télanyu köszönetet mondott a szervezőknek. Arra kérte a gyerekeket, énekeljenek valamit a Mikulásnak, mert bizony ahogy az már lenni szokott, a jó öreg Mikulás csak akkor jön el, ha már nagyon várjuk. Szerencsére a harmadik osztályosok dalra is fakadtak.
És ekkor, bizony megpillanthattuk. Alkalmai rénszarvas csapat vezette föl a Mikulást, gyerekek gyűrűjében érkezett. A rénszarvaslányok bizony táncra is perdültek, rövid kis műsoruk pompásra sikeredett, amit nagy tapssal jutalmaztak a jelenlévők. A harmadik osztályos gyerekek a dalon kívül versikével is készültek, aminek nagyon örült a Mikulás házaspár. Meg is nyitották zsákjukat, szaloncukrot osztogattak a gyerekeknek.
Ezután szorgoskodtak csak igazán a Manócskák. Hot-dogot osztottak, forralt bort, puncsot, teát, süteményt kínáltak. Karácsonyi kvízzel, játékokkal, kézműves foglalkozással várták a gyerekeket. Az örömteli estét pedig gyönyörű hóesés koronázta meg.
És a falu könyvtárosai bizony szívből köszönik ezt a varázslatos estét mindenkinek, aki bármiben segített. Köszönik a jókedvet, az öleléseket, a beszélgetéseket, s azt a szívből jövő szeretet, ami bizony ezen az estén körülölelte az egész parkot.
